A munka és a magánélet egyensúlya egy mítosz – de ez valójában jó hír

Legyél őszinte egy pillanatra: a „munka és magánélet egyensúlya” olyan álomszerű elképzelésnek tűnik, mint a beérkező levelek nélküli postaláda vagy a stílusos és kényelmes farmer. Konferenciákon beszélünk róla, állásinterjúkon felhozzuk, és reméljük, hogy a munkáltatónk valahogy beépíti a naptárunkba. De két évtizednyi márkaépítés, csapatvezetés és vállalkozásindítás után megtanultam:

Az egyensúlyt nem a munkáltató vagy a pozíciód adja meg. Az egyensúlyt magunknak kell megteremtenünk.

A karrier nem áll meg az egyensúly miatt

Amikor a BioTechUSA marketingigazgatója lettem, és egy 80 fős, több piacon működő csapatot vezettem, nem kaptam egy kézikönyvet azzal a címmel: „Hogyan őrizd meg a józan eszedet az EBITDA növekedése közben”. Ehelyett a valóságot kaptam. Az Amazon eladói stratégiánk kidolgozása, több mint 2000 SKU védelme és a márkairányítás visszaszerzése? Ez nem 9 és 5 között történt. Estékbe, hétvégékbe került, és igen, néhány vacsora is a teljesítménymutatók hátterébe szorul, nem csak nekem de a csapat oszlopos tagjainak.

Nehéz volt? Abszolút. Megérte? Határozottan. Kiegyensúlyozott volt? Csak akkor, ha a kiegyensúlyozottság fogalmába beletartozik a koffein és a KPI-k illetve a stress ami ezzel jár.

És mégis, nem változtatnék semmit, mert a kiegyensúlyozottság nem mindig kevesebb munkát jelent, hanem több tisztánlátást.

Magánélet kontra szakmai felelőség (és hogyan lehet tényleg kikapcsolni)

Itt van a tippem, amit sokan nem mondanak el: elvárni a cégedtől, hogy biztosítsa a munka és a magánélet egyensúlyát, olyan, mint elvárni a fitneszteremtől, hogy végezze el a fekvőtámaszaidat. Persze, megadhatják az eszközöket, de neked kell emelned a súlyt – vagy ebben az esetben bezárnod a laptopot.

Amikor szabadúszóként dolgoztam vagy a Present Academy társalapítója voltam, nagyon erős volt a kísértés, hogy „mindig bekapcsolva” legyek. Meg kellett tanulnom – néha a nehezebb úton –, hogyan lehet ténylegesen kikapcsolni. Íme néhány baráti (és gyakorlatban bevált) tipp valakitől, aki már küzdött a határidőkkel és sok végén égette a gyertyát:

• Zárd le az estéidet, ahogy a megbeszéléseidel is teszed. Ha fontos a gyereked lefekvési ideje vagy a Netflix-terápia, írj be a naptárba, mint egy VIP-találkozót. Vagy egyszerűen csak tedd a telefonon a nappaliban a pultra és hagyd ott. Gyakorolj önuralmat. Nem maradsz le igazán semmi fontosról.
• Állíts be egy „digitális naplementét”. Az enyém 8 óra. Utána, hacsak nem robban fel az Amazon, vagy valaki engedély nélkül átnevezi a cégünket, minden várhat.
• Teremtsd meg az esti riutáléd. Én bezárom a chatet, kikapcsolom a laptopomat (nem miontha 5 után be lenne, hiszen egy hatékony szervezetben egy telefonnal is tudsz dolgozni), és leírom a nap 3 sikerét – igen, az is számít, hogy „nem ordítottam vagy borultam ki kretén email közben”.
• A csend nem udvariatlanság. Ha nem válaszolsz azonnal egy e-mailre, az nem azt jelenti, hogy lusta vagy, hanem hogy ember vagy. Ne siess.
• Védd a teredet, mint a Wi-Fi-jeledet. Péntekente ne legyenek megbeszélések, telefonmentes séták, bármi, ami neked beválik – tedd a sajátoddá. Nap az ötletekre, nap az analitikára, nap a tervezésre.

Az egyensúly nem a tökéletes 50/50 arányról szól. Arról szól, hogy tudjuk, mikor kell eltérni, és hogy van önismeretünk ahhoz, hogy azt mondjuk: „Most ez a fontosabb.” És tudod, mi a legjobb? Ez a prioritás változhat. Néhány hónapban a karriered áll az első helyen. Máskor az egészséged vagy a családod. Ez nem kudarc – ez az élet. De a döntés a tied legyen, Te hozd meg és egyiket se tedd túl sokáig a másik kárára.

Sose nyomd fullba…

Térj vissza az egyensúlyba – ne várj rá!

Nem vagyunk robotok. (Még.) Akkor miért próbálunk úgy élni, mintha programozhatók lennénk? Az egyensúly nem valami, amit megtalálsz – hanem valami, amit építesz.

A céged támogathat (és szerencsémre a BioTechUSA támogat), de nem az ő feladata, hogy gondoskodjon arról, hogy eleget aludj, vagy hogy vacsora közben kikapcsold magad és lezárd a feladataid. Ez a mi feladatunk. És amikor ezt elfogadjuk, akkor nem vagyunk többé a kiégés áldozatai, hanem egy szándékosabb élet megalkotói leszünk.

Tehát legközelebb, amikor túlterheltnek érzed magad, ne kérdezd: „Miért nincs meg a balansz?”

Inkább kérdezd azt: „Ma mit szeretnék, hogy a mérleg nyelvét a másik irányba billentsem?”

Mert az egyensúly nem adatik meg. Meg kell szerezni!